Életpályája
Érettségi után – származása miatt – nem folytathatott rögtön egyetemi tanulmányokat, ezért először gyógytornász képesítést szerzett a budapesti Gyógytornászképző Szakiskolában (1961). 1963-ban nyert felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK pszichológia szakára, ahol 1968-ban kapott diplomát. 1972-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját ("A szenzitivitás-paranoiditás Rorschach diagnosztikai skálája").
Később a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen (HIETE) klinikus szakpszichológus (1982), szupervizor (1996), pszichoterapeuta (2001) végzettséget szerzett. 1982-ben lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1995-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedig habilitált doktora (Habilitációs értekezés: A hivatás-személyiség fejlesztése, pályaszocializációs modellkísérlet). 1996-ban az általa meghonosított szupervízió szakon szupervizori oklevelet szerzett. 2016-ban alkalmazott egészségpszichológusi szakképesítést nyert el.
1968-tól az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben (később: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) dolgozott pszichológusként, 1982-től Klinikai Pszichológiai Osztály vezetőjeként; itteni működését klinikai pszichológiai és pszichoterápiás szakigazgatóként fejezte be.
1985-ben kezdte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a pszichológiai oktatás megszervezését, itt volt a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék vezetője (1987–1994), a Debreceni Orvostudományi Egyetemen pedig 1985-től 1987-ig az orvosi pszichológia oktatója. A ’90-es évek közepén tevékeny szerepet játszott a szupervizori szakirány hazai meghonosításában.
1994-től 2001-ig a HIETE klinikai pszichológiai tanszékének tanszékvezető tanára volt.
2000-től a Károli Gáspár Református Egyetemen megalapította a pszichológia szakot, elindította a képzést 2004-ig tanszékvezetőként. 2005-től ugyanitt intézetvezető volt 2010-ig. 2010-től pedig a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék professor emeritája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése